A plasztikkártyák egy az utóbbi években nagy karriert befutott csoportja az érintés nélküli RFID kártyák, amelyeket a köznyelv több különböző néven is ismer. RFID kártya, NFC kártya, Proximity kártya, Mifare kártya a leggyakrabban alkalmazott fogalmak azokra az azonosító eszközökre, ahol az azonosításhoz nem kell a kártyát az olvasóba dugni.
Az RFID azonosítással ellátott kártyák nagy előnye, hogy elég csak pár centiméterre megközelíteni az olvasó fejet és megtörténik a kommunikáció. Ez számos esetben lényeges követelmény: nincs fizikai érintkezés, gyors az azonosítás, nem kell élőerő, hogy csak a legfontosabb előnyeit említsük.
Mit takar az RFID rövidítés?
Az RFID (Radio Frequency IDentification), magyarul rádiófrekvenciás azonosítás egy elv, egy szabványok által rögzített eljárás, egy rádiófrekvenciás technológia, ahol egy passzív RFID címkén adatokat tárolunk, amit távolról egy megfelelő eszköz segítségével kiolvasunk. Az RFID címke általában egy apró elektronikai eszköz, amely elvileg bármibe beépíthető, egy árucikkbe, egy alkatrészbe, egy kutyába és természetesen egy plasztik kártyába is.
Hogyan épül fel egy RFID plasztik kártya?
Az RFID kártyák általában az ISO kártyaformátumban készülnek, a kommunikációt lehetővé tevő elektronika az előlap és a hátlap közé kerül beépítésre, így teljesen védve van minden átlagos fizikai hatástól. Az elektronika általában két fő részből áll: az antennából, mely a rádióhullámok vételéért/kisugárzásáért felelős és az RFID chipből.
Az RFID plasztikkártyák nem tartalmaznak energiaforrást, nincs bennük elem, vagy akkumulátor, így alaphelyzetben ez a fajta plasztik kártya egy passzív eszköz. Ahhoz, hogy a plasztikkártyát kommunikációra bírjuk, kívülről kell energiával ellátni. Ezt az olvasó eszköz kisugárzott elektromágneses energiája biztosítja, ahhoz hogy működjön a kártyát az olvasó eszköztől bizonyos távolságon belülre kell helyezni: a mágneses mező feltölti a kártyát energiával, “feléled a chip” és kommunikációképes a kártya. Ugyanezen mágneses mező segítségével történik aztán a chipen lévő információk kiolvasása, vagy a chipre történő írás.
Milyen távolságról működik az RFID chip és kártya?
Az RFID plasztikkártyák egyik fontos ismérve az a maximális távolság, amelyen belül a kártya aktiválása és olvasása még lehetséges, ez az alkalmazott technológia függvényében változhat a 10 cm-től a több méteres távolságig. Az RFID technológia időközben 3 frekvenciatartományra bomlott, amelyek esetében az alábbi irányadó olvashatósági távolságok irányadóak:
Alacsonyfrekvenciás chipek - 125 KHz
A plasztik kártyának 10 cm-en belül kell elhelyezkednie az olvasófejhez képest,
hogy megtörténhessen az adatok kiolvasása.
Magasfrekvenciás chip - 13,56 MHz
Ultramagasfrekvenciás chip - 860-960 MHz
Mire használhatóak az RFID kártyák?
Az RFID kártyák lehetséges alkalmazási köre rettenetesen széles. Az olvasórendszerek ma már egyidejűleg, párhuzamosan több kártyát is képesek olvasni, illetve az RFID chip felépítésének köszönhetően egy kártya akár több funkciót (beléptetés, fizetés) is képes egyidejűleg ellátni. Legismertebb és leggyakrabban alkalmazott felhasználási területei: igazolványkártyák, beléptető kártyák, kulcs kártyák, de használják a tömegközlekedésben, rendezvények készpénz mentes fizetési rendszereiben, fitnes stúdiók, fürdők, uszodák azonosítási feladataihoz.
Milyen típusú RFID kártyák léteznek?
A kártya által használt frekvencián túl a másik fontos ismérv a beépített chip fajtája, és “tudása”, úgymint a chip kapacitása illetve olvashatósága, írhatósága. A chipeken tárolható adatmennyiség változó, vannak csak 1 kb adatot tárolni képes chipek, de léteznek nagyobb kapacitású 500 byte feletti kapacitással bíró chipek, illetve chipkártyák is.
További információra van szüksége RFID megoldásokkal, RFID plasztikkártyákkal kapcsolatban? Kérjen ajánlatot, vagy keresse kollégánkat!