A plasztikkártyák egy bizonyos “aktív elektronikai megoldással” ellátott csoportja mágneskártya. Habár a megnevezés “aktív elektronika” némileg túlzásnak tűnik, mivel az elektronika nem más mint a plasztikkártya hátoldalába implementált mágnesezhető csík, hasonlóan a szalagos magnó(aki emlékszik rá, hogy miről beszélünk) szalagjához.
A mágneskártya mágnescsík felépítése
A mágneskártyán a csík anyaga az 1970-es években történt megjelenésük óta egy ferromágneses részecskéket tartalmazó szalag, amelyen alapesetben a mágneses részecskék teljesen rendezetlenül helyezkednek el. Megfelelő mágneses tér hatására a szalagban a részecskék mágnesessége egy kívánt struktúrába rendeződik, a mágnescsíkban így bizonyos mennyiségű információ tárolható.
A mágnes csík anyagának egyik legfontosabb tulajdonsága a mágneses térre való érzékenysége, idegen szóval koercivitása, ezt Oersted-ben (Oe) szokták megadni. A koercivitás azt mutatja meg, hogy milyen erős mágneses tér kell a szalag mágnesezettségének a létrehozásához, megváltoztatásához. Ez főkép a szalagon, a csíkon tárolt adatok biztonsága szempontjából fontos, hiszen ezek a mágneskártyák nagyon gyakran kerülhetnek elektronikai eszközök közelébe, amelyek körül kialakuló mágneses terek akár a csík mágnezettségére is hatással lehetnek.
Az adatvesztés elkerülése szempontjából tehát a magas Oe értékű - HiCo - csíkkal ellátott mágneskártyákat érdemes használni, de bizonyos feladatokra még ma is használnak alacsony koercivitású - LoCo - csíkkal ellátott mágneskártyákat. A mágneskártya ilyen szempontú besorolása könnyen megállapítható, mivel a LoCo kártyák csíkja barna, míg a HiCo mágneskártyák fekete csíkkal készülnek.
A mágneskártya élettartama
Egy plasztikkártya önmagában hosszú évekig kibírná a használatból adódó megpróbáltatásokat, de a mágneskártya mágnescsíkja csak korlátozott olvasás-újraírás ciklust visel el, mivel az olvasás-írás közben a fejnek érintkeznie kell a mágnescsíkkal. És minden egyes ilyen lehúzás, a mechanikai kopás jelenségén keresztül erodálja az adathordozót. Nagy általánosságban kijelenthető, hogy egy átlagos mágneskártya 3 - 7,000 írás/olvasás ciklust bőven elvisel.
Ez nem kis szám egyébként, mert ha valaki mondjuk heti egyszer használja a plasztikkártyáját, akkor 7,000/52 = 134 év múlva kellene azt cserélnie olvashatatlanság okán.
A mágnes kártyán tárolt adatok
Elvileg egy mágnesezhető szalagon/csíkon bármilyen adat, bármilyen sűrűségben tárolható volna, mégis ezen a területen is megjelentek szabványok, szabványos megoldások a technológia széleskörű elterjedését segítendő.
Az egyik legelterjedtebb szabványos megoldás a bankkártyák esetében az ANSI-ISO szabványon alapul, ahol a csíkot 3 db kisebb sávra osztják fel, és a sávokra különböző információk kerülnek. A teljes csík általában 85 mm hosszú, de nem a teljes szélességben kerül rá adat, a track első és hátsó részére felírják a szükséges start és stopjeleket, ellenőrzőszámokat és a paritást a köztes sávrészre kerülhet a tényleges adat.
A mágneskártyán található három sávra is meghatározott céllal, és adatsűröséggel kerülnek adatok felírásra, általában a következő módon és minőségben:
Az első sáv csak olvasható információkat tárol 210 BPI (bit per inch / 25,4 mm-kéni bitszám) sűrűséggel. Az ANSI/ISO szabvány a bankkártyák esetében itt tárolja a kártyatulajdonos nevét és számlaszámát, max 79 karakterben. A második sávban 75 BPI adatsűrűséggel általában számokat tárolunk, ez max 40 számjegy lehet, bankkártyák esetén erre a sávra kerülhet a kártyatulajdonos számlaszáma és a biztonsági adatok egy része. A harmadik sáv egy írható-olvasható terület, ahol 107 karakter/számjegy tárolható. Bankkártyák esetében tranzakciós információk kerülhetnek ide.
Mágnes kártyák felhasználási területei
Mágnes kártyákat manapság az élet majd minden területén használnak a bankkártya alkalmazástól a kulcskártyákig, ezenkívül felhasználják még az azonosítás szinte minden területén, de nem feltétlenül tartják meg a szabványos felépítést sem a kártya, sem a mágnescsík felépítésével kapcsolatban. Előfordulhat olyan alkalmazási terület, ahol a mágnescsík megfelelő eszköz az adathordozás és az azonosítás feladatára, de egyetlen fizikai vagy adathordozási tulajdonsága sem egyezik meg a szabványosított bankkártyáéval.
Tehát manapság párhuzamosan különféle elvek, különféle kódolási rendszerek léteznek a piacon és nagyon valószínű, hogy az adatok tárolásában is sok különféle rendszer érhető el.
A kész mágnescsíkkal elkészített, a nyomdából frissen kijött mágneskártya nagyjából ugyanaz: egy nyomtatott plasztik lap egy mágnesezhető sávval a hátoldalán. Hogy mi kerül a sávra, az az alkalmazási terület, az adott alkalmazási területen megkövetelt szabvány vagy egyedi elv függvénye.
További információra van szüksége? Kérjen ajánlatot, vagy keresse kollégánkat!