top of page
Keresés

Mire jó a mágneskártya?

Frissítve: 2022. ápr. 25.

A plasztikkártyák egy bizonyos “aktív elektronikai megoldással” ellátott csoportja mágneskártya. Habár a megnevezés “aktív elektronika” némileg túlzásnak tűnik, mivel az elektronika nem más mint a plasztikkártya hátoldalába implementált mágnesezhető csík, hasonlóan a szalagos magnó(aki emlékszik rá, hogy miről beszélünk) szalagjához.


A mágneskártya mágnescsík felépítése


A mágneskártyán a csík anyaga az 1970-es években történt megjelenésük óta egy ferromágneses részecskéket tartalmazó szalag, amelyen alapesetben a mágneses részecskék teljesen rendezetlenül helyezkednek el. Megfelelő mágneses tér hatására a szalagban a részecskék mágnesessége egy kívánt struktúrába rendeződik, a mágnescsíkban így bizonyos mennyiségű információ tárolható.


A mágnes csík anyagának egyik legfontosabb tulajdonsága a mágneses térre való érzékenysége, idegen szóval koercivitása, ezt Oersted-ben (Oe) szokták megadni. A koercivitás azt mutatja meg, hogy milyen erős mágneses tér kell a szalag mágnesezettségének a létrehozásához, megváltoztatásához. Ez főkép a szalagon, a csíkon tárolt adatok biztonsága szempontjából fontos, hiszen ezek a mágneskártyák nagyon gyakran kerülhetnek elektronikai eszközök közelébe, amelyek körül kialakuló mágneses terek akár a csík mágnezettségére is hatással lehetnek.


Az adatvesztés elkerülése szempontjából tehát a magas Oe értékű - HiCo - csíkkal ellátott mágneskártyákat érdemes használni, de bizonyos feladatokra még ma is használnak alacsony koercivitású - LoCo - csíkkal ellátott mágneskártyákat. A mágneskártya ilyen szempontú besorolása könnyen megállapítható, mivel a LoCo kártyák csíkja barna, míg a HiCo mágneskártyák fekete csíkkal készülnek.


A mágneskártya élettartama


Egy plasztikkártya önmagában hosszú évekig kibírná a használatból adódó megpróbáltatásokat, de a mágneskártya mágnescsíkja csak korlátozott olvasás-újraírás ciklust visel el, mivel az olvasás-írás közben a fejnek érintkeznie kell a mágnescsíkkal. És minden egyes ilyen lehúzás, a mechanikai kopás jelenségén keresztül erodálja az adathordozót. Nagy általánosságban kijelenthető, hogy egy átlagos mágneskártya 3 - 7,000 írás/olvasás ciklust bőven elvisel.


Ez nem kis szám egyébként, mert ha valaki mondjuk heti egyszer használja a plasztikkártyáját, akkor 7,000/52 = 134 év múlva kellene azt cserélnie olvashatatlanság okán.


A mágnes kártyán tárolt adatok


Elvileg egy mágnesezhető szalagon/csíkon bármilyen adat, bármilyen sűrűségben tárolható volna, mégis ezen a területen is megjelentek szabványok, szabványos megoldások a technológia széleskörű elterjedését segítendő.


Az egyik legelterjedtebb szabványos megoldás a bankkártyák esetében az ANSI-ISO szabványon alapul, ahol a csíkot 3 db kisebb sávra osztják fel, és a sávokra különböző információk kerülnek. A teljes csík általában 85 mm hosszú, de nem a teljes szélességben kerül rá adat, a track első és hátsó részére felírják a szükséges start és stopjeleket, ellenőrzőszámokat és a paritást a köztes sávrészre kerülhet a tényleges adat.



A mágneskártyán található három sávra is meghatározott céllal, és adatsűröséggel kerülnek adatok felírásra, általában a következő módon és minőségben:


Az első sáv csak olvasható információkat tárol 210 BPI (bit per inch / 25,4 mm-kéni bitszám) sűrűséggel. Az ANSI/ISO szabvány a bankkártyák esetében itt tárolja a kártyatulajdonos nevét és számlaszámát, max 79 karakterben. A második sávban 75 BPI adatsűrűséggel általában számokat tárolunk, ez max 40 számjegy lehet, bankkártyák esetén erre a sávra kerülhet a kártyatulajdonos számlaszáma és a biztonsági adatok egy része. A harmadik sáv egy írható-olvasható terület, ahol 107 karakter/számjegy tárolható. Bankkártyák esetében tranzakciós információk kerülhetnek ide.


Mágnes kártyák felhasználási területei


Mágnes kártyákat manapság az élet majd minden területén használnak a bankkártya alkalmazástól a kulcskártyákig, ezenkívül felhasználják még az azonosítás szinte minden területén, de nem feltétlenül tartják meg a szabványos felépítést sem a kártya, sem a mágnescsík felépítésével kapcsolatban. Előfordulhat olyan alkalmazási terület, ahol a mágnescsík megfelelő eszköz az adathordozás és az azonosítás feladatára, de egyetlen fizikai vagy adathordozási tulajdonsága sem egyezik meg a szabványosított bankkártyáéval.


Tehát manapság párhuzamosan különféle elvek, különféle kódolási rendszerek léteznek a piacon és nagyon valószínű, hogy az adatok tárolásában is sok különféle rendszer érhető el.


A kész mágnescsíkkal elkészített, a nyomdából frissen kijött mágneskártya nagyjából ugyanaz: egy nyomtatott plasztik lap egy mágnesezhető sávval a hátoldalán. Hogy mi kerül a sávra, az az alkalmazási terület, az adott alkalmazási területen megkövetelt szabvány vagy egyedi elv függvénye.


További információra van szüksége? Kérjen ajánlatot, vagy keresse kollégánkat!

21 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

Commenti


bottom of page